[Verse]
D
Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megállt, mögötte senki sincs
              A   G               D
Csak egyvalaki, s mert sejti hogy ki,

D
Hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
"Szólj ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts,
             A     G         D
Aztán iszkiri! Nem állhatlak ki! (Nu, sto?)"

D
"Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics!"
Szólt egy hang a hát mögül "jövője drága kincs,
               A  G           D
S a cár ellen itt összeesküszik!

D
Vészes e társaság amelynek tagja lett
Párizst képzel ide Pétervár helyett
            A   G         D
Mind csupa gőg, összeesküvő!

D
De már holnap reggelen láncban lesz bizony,
És lakni fogja majd - megjósolhatom -
           A  G       D
Nyolc éven át Szibériát!"

D
"Hohó" nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics
"Írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs,
           A G       D
Lássuk tehát Szibériát!"

D
"Még ifjú író ön" szól az ördög ott
"Jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
                   A  G    D
Mert lesz egy fanyar, fura kanyar...

D
Mert jó, mondjuk szenved ott Fjodor Mihajlovics,
És midőn visszatér, sok akadálya nincs
               A G       D
A nagy könyveket írhatja meg (de most figyeljen bátyuska)

D
Ám e nagy művekben káromolja majd
Régen volt társait, kikkel most összetart
                A G          D
S a cár ellen itt összeesküszik.

D
És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
A Miért helyett csak a Hogyant keresi majd, mivel
        A G       D
Érdekesek az emberek!

D
Így jut el Emberhez az Intézmény helyett."
Szólt a hang és nevetett ott a hát megett:
        A  G          D
"Hihihihi, Dosztojevszki"

D
Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
Rázva zúgó fejét, gondolata sincs...
               A   G        D
"Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
              A   G        D
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
              A   G        D
Gondolat helyett gondolatmenet...
          A   G        D
Ki érti ezt? Hogy itt mi lesz...?"